A drámai szezonzárásról és a mögöttünk hagyott bajnokságról beszélgettünk csapatunk egyik alapemberével, Tóth Gergellyel.
A kiváló center – mielőtt Nyíregyházára jött – tizenkét évig játszott az élvonalban, sport karrierje Körmenden kezdődött, majd Zalaegerszegen és Sopronban folytatódott, illetve válogatott kerettag is volt néhány éve.
Csapatunknak két éve meghatározó játékosa, aki hozta a tőle elvártakat az idei bajnokságban is: a VAL mutatók alapján az országos megmérettetésen a nyolcadik helyen zárt, ami igazán elismerésre méltó.
Az idei szezonban a legtöbb statisztikai mutatóban kiemelkedően teljesített csapatunk.
Minek voltak köszönhetőek ezek a szép, értékes sikerek, te hogyan látod?
Úgy gondolom, hogy a mögöttünk hagyott bajnoki évadban Nyíregyházán minden feltétel adott volt ahhoz, hogy a csapat a legjobb körülmények között tudjon felkészülni a mérkőzésekre. A tavalyihoz képest sikerült előre lépnünk, fejlődtünk védekezésben és támadó játékban is, sorra halmoztuk győzelmeink számát, és ez azt eredményezte, hogy a statisztikai mutatónk is nagyon jó lett.
A legnagyobb célkitűzés, az A osztályba való feljutás megvalósulhatott volna, ha normális keretek között fejeződik be a bajnokság.
Te hogyan élted meg ezt a drámai szezonzárást?
Nagyon szomorú voltam és még az is vagyok. Mindig úgy éltem, hogyha dolgoztam valamiért, akkor annak legyen értelme és eredménye.
Kijelenthetem, hogy az elmúlt több mint félév munkája megsemmisült egyik napról a másikra márciusban. Esélyt sem kaptunk arra, hogy ott lehessünk az A csoportban, igazából el is vetették ennek a lehetőségét. Nagyon szomorúan vettem tudomásul, hogy így kellett befejezni a szezont. Hiszem, hogy normális körülmények között sikerült volna a csapatnak a feljutás, minden adott volt ehhez, nem beszélve a kiemelkedő formánkról.
Tóth Gergely napjai mostanában úgy telnek, mint sokaknak, akik alig várják, hogy vége legyen ennek a rémálomba illő járványhelyzetnek.
Természetesen otthon vagyok a családommal és rengeteget játszom a gyerekeimmel, gyakran lemegyünk a játszótérre is. Emellett napi szinten mozgok, kondizok, futok, és bejárok az Arénába. Nemcsak szinten tartásként végzem az edzéseket, hanem fejlesztő jelleggel. Meggyőződésem, hogy egy ilyen bizonytalan időszakban is aktív munkát kell végezni egy élsportolónak és fejleszteni kell magát fizikálisan és mentálisan egyaránt, ha szükséges, akkor otthoni körülmények között. Aki ismer engem, az tudja, hogy nehezen bírom a bezártságot, de most kitartónak kell lenni és fegyelmezettnek. Az otthonmaradás mindenkinek az érdeke. Mindemellett nagyon várom már, hogy vége legyen ennek az egész rémálomnak és újra minden a megszokott mederbe terelődjön.