Csapatunk az egymást követő ötödik másodosztályú szezon végén, tavaly májusban megnyerte a B csoportot és kivívta a jogot az élvonalban indulásra. A mindenkori újoncnak sosem könnyű megragadni az első osztályban, de klubunk egyértelmű célja volt, hogy ne „átszállójegyet” váltson a legjobbak ligájába. Sajnos a kezdés nem sikerült jól, ekkor a közvélemény biztos kiesőnek könyvelt el minket, ám a 0–6-os rajt után 5–0-s győzelmi sorozatot építettünk, ennek is köszönhető, hogy az alapszakasz felénél Magyar Kupa-indulást érő helyen álltunk.

Fantasztikus győzelmek mellett sok – többségében igen szoros – vereséget is elszenvedtünk, így az alapszakasz végén meg kellett barátkoznunk a ténnyel, hogy 9–17-es mérleggel a középszakasz alsóházában a kiesés elkerüléséért kell küzdenünk. Ott aztán remekül teljesítettünk, első négy meccsünkből hármat megnyertünk, ezzel már két fordulóval a vége előtt biztossá vált, hogy play-out nélkül bennmaradtunk!

Klubunk ügyvezetőjét, dr. Mohácsi Mátét kértük meg arra, hogy értékelje a sikeres újoncszezonunkat.

– Szezon előtt a biztos bennmaradást tűztük ki célul, majd volt olyan időszaka a bajnokságnak, amikor a rájátszás gondolatával is eljátszhattunk. Hétről hétre felemás eredményeket értünk el, nehéz volt belőni, hogy pontosan mire lehet képes a csapat. Benned is ingadoztak az érzések idény közben?
– Vallóban hullámvasút volt ez a szezon. Magánemberként (nem mint klubvezető) olykor én is beleláttam a csapatba, hogy kis szerencsével, egy-két fontosabb meccs megnyerésével reális esélyünk van a tízbe jutásra, onnan akár a playoffba kerülésre. Viszont sokszor láttam, hogy ha nem nyerünk meg egy bizonyos mérkőzést, akkor egyenes út vezet a play-out irányába. Szélsőségesen teljesítő csapat voltunk, ami betudható a tapasztalatlanságnak. Sokszor beszéltük, sok helyen, hogy kuriózum újonccsapatként ilyen sok győzelmet elérni. Az elején megfogalmazott célt teljesítettük, azt sem mondom, hogy körömrágós lett a vége, mert elkerültük a play-outot. Ha az összképet nézzük, akkor nem lehetek elégedetlen.

– Remek légiósokat ismerhettünk meg, akik mindannyian húzóemberei voltak a csapatnak. Mi volt az alapelv a játékoskiválasztásnál?
– Az alapelv az volt, hogy amennyi pénzünk van, abból hozzuk ki a maximumot, de gondolom, ez az alapelv mindenhol. Ehhez mérve az Európában újonc, vagy kevésbé tapasztalt játékosokban gondolkodhattunk. A magyar légiósárakhoz viszonyítva az „alsó polcról” választottunk mindenkit, viszont tudtuk, hogy nem hibázhatunk, mert ha egy-két hónap után cserélnünk kell, akkor ugyanott vagyunk, mintha eleve drágább játékost szerződtettünk volna. Végül megúsztuk a szezont egy cserével. Megbíztam Pethő Ákos, Borisz Maljkovics és Szollár Gergő szakmai hozzáértésében. Az érdem nagy része az övék. Természetesen az összes légiós átment nálam is a rostán, olyat nem igazoltunk volna le, akire én biztosan nemet mondok, de olyat sem, akire én mondtam volna igent és a szakmai stáb elutasítja. A financiális és a tárgyalási rész az én feladatom, a szakmai rész a stábé – sikeres közös munka eredménye a játékoskiválasztás.

– Az első hat vereség után te is úgy nyilatkoztál, hogy a magyar játékosoknak fel kell venniük az A csoport ritmusát. Ez idővel megtörtént, tőlük is láthattunk kiemelkedő teljesítményt. Hogy értékeled a magyar mag munkáját?
– Biztos voltam benne, hogy nem lesz könnyű az átállás. A fiatal játékosaink lényegében kulcsember szerepet kaptak, nemcsak a szabály, hanem a tavalyi szezonban betöltött szerepük miatt is. Magyar fiatal viszonylatban nagyon jó teljesítményt nyújtottak, nem lehet rájuk panasz. Az idősebb játékosokkal kapcsolatban, ha a számokat nézzük, akkor az alsó mezőnyben vagyunk, viszont azokat a bizonyos részfeladatokat, amiket rájuk bíztak, maximálisan teljesítették. Biztosan voltak gyengébb periódusok, de aki ebben a szezonban pályára lépett, meg kell dicsérnem. Mindenkinek volt olyan kiemelkedő meccse, amikor miatta nyertünk, mert a légiósok hozták magukat, de kellett az a magyar teljesítmény is. Első szezonban, sok B csoportos év után, kicsit lassan felvéve a ritmust, de mindenki hozta azt, amit kértünk.

– Mi történt az utolsó mérkőzés óta eltelt napokban, illetve miből áll a munka a következő hetekben?
– A levezetés időszakát éljük, azok a magyar játékosok, akiknek van még szerződésük, egyéni képzést és az ilyenkor szükséges kondicionáló edzést végeznek. Május utolsó hetéig tart a munka. A légiósok a napokban utaznak haza. Az érdemi munka a pályán véget ért, azon kívül már megkezdődött a szakmai stáb számára.

– Utolsó mondatod alatt bizonyára a játékoskeret kialakítását érted. Mit lehet erről tudni?
– A magyar mag valamilyen szinten változni fog, viszont a kulcsemberek előtt szerződéstervezet van, mindegyikőjükkel szóbeli megállapodás köttetett, valakivel már az aláíráshoz is közel állunk. Felvettük az ügynökökkel a kapcsolatot, a magyar magot szeretnénk megerősíteni két-három emberrel, elképzelhető fiatal és rutinosabb játékos érkezése is. Légiósok között is van, akinek szerződést ajánlottunk. Hozzá kell tenni, mivel komoly teljesítményt tettek le az asztalra, valakik talán meg is duplázták az árukat. Összességében tehát a csapat felét szeretnénk egyben tartani, de biztosan lesznek új légiósok és új magyarok is.

Borítókép: Pusztai Sándor / Kelet-Magyarország