A csapatunkat érintő nyári játékosmozgás egyik legnagyobb eredménye, hogy három év után újra nálunk folytatja klubunk saját nevelésű kosarasa, Fazekas Csaba. Vele beszélgettünk az elmúlt szezonokról és az előttünk álló idény várakozásairól.
Szinte gyerekként távoztál Nyíregyházáról 2019-ben és most már kész játékosként térsz vissza. Hogyan emlékszel vissza a soproni évekre?
Három éve keresett meg a Sopron azzal, hogy szeretnék, ha náluk folytatnám. Akkor derült ki, hogy a következő utáni szezontól bevezetik a fiatalszabályt. Sitku Ernővel úgy beszéltük meg, hogy ez lenne a legjobb lehetőség számomra. Az első idényem elején még keveset játszottam – edzőt is váltott a klub, illetve a B-csoportból felkerülve még fizikailag sem voltam teljesen kész az élvonalra. Edzéseken viszont sokat fejlődtem és később már kaptam 2-3 percet fontosabb meccseken is. Sajnos a koronavírus miatt idő előtt véget ért a bajnokság, pedig pont az utolsó mérkőzésen egész sokat játszottam a Szolnok ellen és jól is ment a játék. A második évem volt a legjobb, harmincnál is több percet játszottam néhány mérkőzésen. Ekkor már érvényben volt a fiatalszabály, mégsem éreztem úgy, hogy csak emiatt játszom és a légiósok sem úgy viszonyultak hozzám. Az utolsó évemben rengeteg sérülés sújtotta a csapatot, mások mellett például én sem tudtam pályára lépni novemberig. A sérülés után nehéz volt megtalálni a helyemet a rotációban, nem játszottam annyit, mint a második évemben. Annak viszont örültem, hogy a 13 meccses győzelmi szériában több lehetőséget kaptam és én is jó játékkal tudtam segíteni a csapatot.
Ezt mi is tapasztalhattuk, hiszen épp a Continental Arénában játszottad pályafutásod egyik, ha nem a legjobb mérkőzését – 14 ponttal és fontos megmozdulásokkal vetted ki részedet az SKC győzelméből.
Nagyon izgultam a meccs előtt, mert már három éve nem játszottam Nyíregyházán. Tudtam, hogy sok rokon, ismerős, barát kint lesz a mérkőzésen. Akkor a Sopronnal meneteltünk, nem szerettem volna én sem, hogy megszakadjon a szériánk. Nagyon motivált voltam, örültem, hogy sikerült a legjobbat kihozni magamból. Jó érzéssel emlékszem vissza arra a meccsre és még jobb érzéssel tölt el, hogy most már a Blue Sharks játékosaként igyekezhetek hasonló teljesítményt nyújtani.
Mi sarkallt arra, hogy újra a klubunk játékosa legyél?
Mohácsi Máté és Pethő Ákos érdeklődött, mik a terveim a következő szezonra. Élő szerződésem volt a Sopronnal, de rugalmas volt a klub, én is úgy láttam, valamint Kosztasz Flevarakisz vezetőedzővel is megbeszéltük, hogy a fejlődésem érdekében az lenne a legjobb, ha Nyíregyházán folytatnám. Ezt nem csak amiatt érzem jó döntésnek, mert itthon lehetek, hanem mert egy remek szakmai stábbal dolgozhatok. Ákos utánpótlásban is edzőm volt, kisgyerekkorom óta ismer, tudja, mire vagyok képes és én is tisztában vagyok vele, mik az elvárásai. Ez volt a legfőbb érv, hiszen ha egy játékos tudja, hogy ilyen edző keze alatt dolgozhat, akkor nem sokat filózik. Szeretném kihozni magamból a legjobb teljesítményt, hogy sokat segítsek a csapatnak. Nyíregyházán megvan erre a lehetőség.
Várhatóan milyen szereped lesz a csapatban?
Ákos már az elején felvázolta, kik maradnak, milyen típusú légiósokat szeretne a csapatba és velem hogyan számol. Egyestől hármas pozícióig mindenhol bevethető vagyok, lehet, hogy többet kell irányítót játszanom, ami nem idegen, még ha alapvetően inkább bedobó vagyok. Kíváncsian várom a feladataimat, próbálok minél jobban teljesíteni bármelyik poszton, amit épp az adott szituáció megkövetel.
Mit vársz magadtól az előttünk álló idényben?
Szeretnék meghatározó játékos lenni Nyíregyházán! Azon leszek, hogy segíteni tudjam a csapatot és poszttól függetlenül minél jobban elvégezzem azokat a feladatokat, amikkel a vezetőedző megbíz. A soproni három év alatt fizikailag és játéktudásban is felvettem az A csoport szintjét. Szeretném ezt itt is bebizonyítani!
