Csapatunk új irányítóval, a 23 éves amerikai Darius Perryvel vág neki a következő idénynek. A 188 centiméter magas játékmester egyetemista pályafutását a jó hírű Louisville-en, valamint a University of Central Floridán töltötte, ez lesz az első éve Európában. Az eddigi munkáját látva és beszélgetésünkből is kiderül, hogy fiatal kora ellenére rendkívül határozott és profi sportoló, aki motiváltan várja az előttünk álló idényt.
– Kezdjük az alapoktól: mi a legfontosabb, amit tudni lehet rólad?
– Atlantából származom, szinte már születésemtől kezdve szeretem a kosárlabdát, de szervezett keretek között kilencéves koromban kezdtem el űzni a sportágat. Mostanra abszolút ez jelenti az életemet. Már gyerekként elhatároztam, hogy profi kosárlabdázóvá szeretnék válni.
– Hogyan mutatnád be magad mint kosárlabdázót?
– Azt gondolom, látványosan és gyorsan kosárlabdázom, bízom benne, hogy a szurkolók is kedvelni fogják a játékstílusomat. Jó vagyok pontszerzésben, de szeretek passzolni és másokat is bevonni a játékba.
– Ezt megmutattad az NCAA-ben is, ahol öt sikeres évet töltöttél el. Hogyan értékeled az egyetemista pályafutásod?
– Az egyetemi éveim kicsit hullámzóak voltak, mert az újonc évemben például három különböző edzőm volt, majd a Louisville-ről átmentem a UCF-re. Összességében sikeresnek tekintem ezeket éveket, hiszen elértem az 1000 dobott pontot az NCAA-ben, több rekordot, köztük asszisztcsúcsot is megdöntöttem a Louisville-en és egy ponton az ország első számú egyetemi csapata voltunk.
– Mi volt a fő ok, amiért a mi klubunknál kezded meg a profi karrieredet?
– Sok jót hallottam a magyar bajnokságról, tudom, hogy jó, kompetitív játékosok szerepelnek itt. Ezt már az első edzéseken is megtapasztalhattam, nagy versenyszellem dolgozik a csapattársaimban is, ami nagyon jó, mert én is ilyen játékosokkal szeretek küzdeni. Tisztában vagyok azzal, hogy Nigel Johnson hogyan szerepelt itt, ha nincs a balesete, akár Euroliga-szintű csapatban is játszhatott volna, valamint CJ Bryce az erős német bajnokságba szerződött. Számomra is remek lehetőség, hogy itt bizonyíthatok.
– Ha már említetted a csapattársaidat, milyen benyomásokat szereztél eddig a csapatról.
– A csapattársaim befogadóak voltak az első perctől, habár új vagyok, máris a család tagjának érzem magam. Az edzőnk „laza” ember, ugyanakkor munkában a lényegre tör, megmondja kerek-perec, amit akar.
– Légiósként és irányítóként vezérnek kell lenned a csapaton belül, viszont nagyon fiatal játékos vagy. Hogyan tudod ezt a szerepet kezelni?
– Szerintem nem a kor határozza meg azt, hogy vezér lehetek-e vagy sem, ez sokkal inkább attól függ, hogy mennyire ismerem a játékot és milyen üzenetet adok át. Annak nincs értelme, ha mondasz valamit, aztán te magad sem úgy cselekedsz, inkább a cselekedeteiddel kell példát mutatni a pályán és azon kívül is. Ha így teszek, akkor a társak nagyobb eséllyel fognak tisztelni és esetleg követni.
