Csapatunk amerikai centere első profi idényére készül Nyíregyházán. A 211 centis, 25 éves magasember rendkívül éretten gondolkodik és motiváltan várja, hogy megméresse magát a magyar első osztályban. Ismerjétek meg Harrison Hendersont!
– Ez az első profi idényed, először készülsz Európában. Mi jelenti a legnagyobb kihívást a pályán kívül?
– A nyelvi akadályokat leszámítva nincsenek különösebb nehézségeim. Alkalmazkodtam a környezethez, a kultúrához. Igaz, az edzéseken kívül a legtöbb időt otthon töltöm, főzök vagy videojátékozással ütöm el az időt. A beilleszkedést megkönnyíti, hogy vannak más külföldiek is a csapatban, de a magyarokkal is közel kerültünk egymáshoz, gyorsan befogadtak. Az egyetemi éveim alatt többször is csapatot váltottam, megtapasztaltam, milyen idegen városba költözni. Ez szerintem segítségemre volt abban, hogy itt is gyorsan megtaláltam a helyem.
– Mik az eddigi benyomásaid Nyíregyházáról?
– Szép a város, az építészetét tekintve nagyon más, mint amit Amerikában látsz. Az ételek sem olyanok, mint amihez otthon hozzászoktam, de ezt is pozitívumként mondom. A töltött káposztát például már kóstoltam és nagyon ízlett. Összességében itt sokkal inkább természetesek és egészségesebbek az ételek, míg otthon tele van tartósítószerekkel. Egyébként szeretek utazni, új helyeken járni, szóval örülök, hogy lehetőségem van itt játszani.
– Mit vársz magadtól az első profi szezonodban?
– Abban a szellemben érkeztem ide, hogy sokat dolgozzak. Minden napnak megvan az esélye, hogy az legyen a legjobb! Próbálok kiegyensúlyozott lenni, ne legyenek túl nagy kilengések a teljesítményeben. Persze, ez az első évem, biztosan lesznek hullámvölgyek, de ezeket kezelnem kell. Az mindenképpen új számomra, hogy tapasztaltabb játékosokkal is találkozok a palánkok alatt. Próbálom megtalálni, hogy mik az erősségeim és a gyengeségeim hozzájuk képest. Nem félek, ha hibát követek el, mert azokat ki fogom javítani! Nem hiszem, hogy januárban vagy februárban ugyanaz a játékos leszek, aki most vagyok, mert az a célom, hogy egyre jobb legyek. Szeretnék még jobb csapattárssá válni, többet kommunikálni a védő oldalon. A vezetőedző is erre sarkall folyamatosan. Megteszek mindent, hogy győzelmekhez segítsem a csapatot, azt érzem, hogy a többiek is erre törekednek.
– Mi a célod csapatszinten?
– Azt akarom, hogy minél több mérkőzést nyerjünk. Minden sportolónak az a célja, hogy bajnok legyen, ami rendben is van, ám ez nyilván nagyon nehéz. Szeretném, hogy ez a fejünkben legyen, de azt is tudni kell, hogy kis lépésekkel lehet előrébb jutni. Ha csak a nagy célt nézed, akkor nem jutsz oda. Maradjunk fókuszáltak és fejlődjünk, legyünk jobbak napról napra!
