Csapatunk egyik mindenese lehet a szlovák válogatott Marek Dolezaj. A 208 centiméter magas, 24 éves játékos mozgékony, remekül passzol és védekezésben is hasznos. A Sitku Ernő Emléktornán letette névjegyét, ő nyerte el a legendás centerről elnevezett különdíjat, ami a négycsapatos viadal legjobb magasemberének járt.
Marek már fiatalon megismerkedett a kosárlabdával és nem nagy meglepetés, hogy profi sportolóvá vált, ugyanis igazi sportos családba született: édesapja hosszú éveken át a révkomáromi másodosztályú csapatban kosárlabdázott, édesanyja magasugró volt és jelenleg professzor a pozsonyi egyetemen, a nővére pedig röplabdázó Németországban.
Erőcsatárunk az MBK Karlovka csapatában kezdte meg pályafutását és nagyon fiatalon bemutatkozott a szlovák élvonalban.
– A Karlovka olyan programmal szerepelt a legjobbak között, aminek az volt a célja, hogy csak szlovákok játsszanak a csapatban – emlékezett vissza Marek. – Így kaptam lehetőséget én is már 15 évesen. A kezdetektől idősebekkel játszottam, mindig én voltam a legfiatalabb és eleinte a legalacsonyabb is. Ugyan ez nem Európa legerősebb bajnoksága, mégis jó lehetőség volt felnőttekkel játszani. Sokat tanultam az idősebbektől, ez a helyzet sokat segített a pályafutásomban, hogy magabiztosabb legyek. Ha nem lett volna ilyen lehetőségem annak idején, most biztosan nem lennék itt.
Játékosunk nem csupán az európai kosárlabdában járatos, hanem az Egyesült Államokban is jól cseng a neve, mivel az egyetemi bajnokság (NCAA) egyik legismertebb együttesében, a Syracuse Orange-ban is eltöltött négy évet.
– Még 16 évesen Spanyolországban játszottam egy évet. Ott megtanultam, hogyan gondoskodjak magamról, megtapasztaltam, hogyan is megy az élet – válaszolt arra, hogy nem volt-e ijesztő 18 évesen belevágni az amerikai kalandba. – Természetesen áldozatokkal járt, el kellett fogadni, hogy nem láthattam a családomat hosszú ideig, de a legmagasabb szinten akartam játszani, aminek ez volt a módja. A szüleim persze most nagyon boldogok, hogy itt vagyok a közelben, négyórányi autóútra Pozsonytól – amíg Amerikában voltam, csak az időeltolódás hat óra volt. A Sitku Ernő Emléktornán itt voltak ők is, megnézték hogyan megy itt a sorom.
– Mielőtt hivatalossá vált volna, hogy kint folytatom, a Syracuse egyetemen edzettem, sokat beszélgettem az edzővel, meggyőződtem róla, hogy ott lesz a legjobb helyem – beszélt bővebben az NCAA-s szezonokról. – A Hall of Famer edző, Jim Boheim kezei alatt dolgozhattam, ő az egyik legjobb a szakmában, sokáig az amerikai válogatott szakmai stábjának is tagja volt. Emellett a legjobb konferenciában küzdöttünk, miénk volt a legnagyobb aréna, 36 ezer szurkoló előtt játszottunk. Ez a négy év volt az életem eddigi legjobb időszaka.
Az előző idényben Ukrajnában és Görögországban kosárlabdázott, ahol mint fogalmaz, értékes tapasztalatokat szerzett. Ezeket is felhasználva felkészülten várja az új idényt.
– Fiatal korom óta megszoktam ezt a fajta a profi élethelyzetet, miszerint: új év, új csapat, új emberekkel ismerkedem meg – felelt arra a kérdésre, milyen új kihívásokkal találta magát szemben csapatunknál. – Magyarországon hasonlóak az ételek és a kultúra is, mint otthon, valamint Nyíregyháza sem különbözik nagyon a szlovák városoktól, így nem mondanám, hogy nagy kihívásokkal szembesültem az ideigazolásommal. Légiósként vezérnek kell lennem, abban is felelősségem van, hogy segítsem a társakat. Gondolok itt a fiatalabbakra és azokra az amerikaikra, akik első profi szezonjukat kezdik, hiszen nekik meg kell szokniuk azt is, hogy az európai kosárlabda miben különbözik az amerikaitól. Jó csapatunk van, sok fiatal játékossal. Kell még néhány hét, hogy még jobban összeszokjuk, megismerjük, a másik miket szeret csinálni, de rendben leszünk. Azt akarom, hogy a lehető legtöbb meccset megnyerjünk – zárta szavait Marek Dolezaj.
Csapatunk péntek 18 órakor Kecskeméten kezdi meg a bajnokságot.
