Csapatunk újonc amerikai irányítóval, Tyreke Locure-ral várja az új idényt. A 23 éves játékos az előszezon második hetében csatlakozott együttesünkhöz, több felkészülési mérkőzésen, így már a Sitku Ernő Emléktornán is pályára lépett, nem is akárhogyan teljesített, a rangos eseményünkön ő kapta meg a legjobb hazai játékosnak járó, Borisz Maljkovics-különdíjat.

Tyreke-kal beszélgettünk a pályafutása elejéről, valamint az eddigi, nyíregyházi tapasztalatairól.

– Négyéves voltam, amikor a Katrina hurrikán pusztítása miatt New Orleansból Iowa-ba költözött a családunk – kezdte a bemutatkozást Tyreke. – A rokonaimhoz hasonlóan, kezdetben nekem is az amerikai foci volt a mindenem, a testvéreim is azt sportoltak, őket akartam követni. Nagyjából hétévesen ismerkedtem meg a kosárlabdával apukám egyik barátja által. Elmentem egy nyílt edzésre kipróbálni, onnantól kezdve nem volt megállás! Harmadikos koromban már éreztem, hogy jó vagyok ebben. Rájöttem, mennyire szeretem a kosárlabdát, egyre szenvedélyesebben űztem és utáltam veszíteni, még mindig elragadnak az érzelmek meccsek után, olykor úgy élek meg egy vereség, mintha egy családtagot veszítenék el.

Tyreke az előző idényben fejezte be az egyetemet, utolsó évében 11.1 pontot, 4 lepattanót, 3.2 gólpasszt és 1.9 labdaszerzést átlagolt a University of Louisiana at Monroe NCAA1-es csapatában. Odáig azonban rögös vezetett…

– Az egyetemi pályafutásom nagy élmény volt, ugyanakkor nagyon kemény tanulási folyamat is – árulta el. – Több iskolába jártam, utólag beláttam, hogy az első csapatban kellett volna tovább maradnom. Fiatal, nagyravágyó gyerek voltam, emiatt rossz döntést hoztam. Iskolát váltottam, de később beláttam, hogy ez nem szolgálta a javamat. Ebben az időszakban rengeteget tanultam magamról. Újabb döntést kellett hoznom és ismét váltottam, arra az egyetemre mentem, ahol végül befejeztem az egyetemista pályafutásomat. A csapatban többünk a második esélyt próbálta megragadni, egy hajóban eveztünk. Ez az öt év arra tanított meg, hogy bízzak a folyamatokban, a hosszútávú célra figyeljek és mindig fejezzem be a munkát!

Mint mondja, motiváltan érkezett Nyíregyházára, ahol tárt karokkal fogadták, így nem érzi magát idegennek. Szükség is volt arra, hogy gyorsan beilleszkedjen, hiszen egyetlen légiósként a csapat vezérévé kell előlépnie.

– Mielőtt idejöttem, a szakmai stáb és a vezetőség elmondta nekem, mit vár tőlem. Noha fiatal vagyok, 19-20 éves játékosaink is vannak, szóval gyakorlatilag az idősebbek közé tartozom. Az új játékosoknak, így nekem is össze kell szoknom azokkal, akik már korábban itt voltak. Beszélgetek a csapattársaimmal, igyekszem rájönni, hogy ők mit szeretnek csinálni a pályán és mit akar látni a szakmai stáb. Szeretném, hogy a társaimmal közösen fejlődjünk. A felkészülési meccsek hasznosak voltak abból a szempontból is, hogy mindannyian egyre komfortosabban érezzük magunkat a csapatban. Nagyon izgalmas ez a folyamat. Lehet, hogy különböző szerepeket töltünk be, de mindannyiunknak ugyanaz a célja!

– Elöl és hátul is megvannak az erősségeink – tért rá Tyreke arra, mit vár a csapattól a szezonban. – Az első osztályú gárdák ellen is mutattunk biztató jeleket. Voltak persze hibák is az edzőmeccseken, de ezeket tudjuk javítani. Noha nem láttam még minden ellenfelet, hiszem, hogy bárki ellen versenyképesek vagyunk és messzire juthatunk ezzel a csapattal!

Együttesünkre pénteken még egy felkészülési meccs vár a MEAFC ellen, majd jövő szombaton a Vasast fogadjuk a szezonnyitányon.