Hétközi kupameccs után a bajnokságban várt ránk újabb nehéz feladat. Az Óbudai Kaszások esetében valóban nem szabad a tabellából kiindulni, hiszen a fővárosiak a forduló előtt úgy álltak az utolsó előtti helyen, hogy többnyire öt-hatpontos vereségeket szenvedtek el, ráadásul az előző héten nagyon magabiztosan verték meg a közvetlen riválisuknak számító TF-Budapestet, így jókora önbizalommal érkezhettek a Continental Arénába.

Egészen jó védekezéssel, ám döcögős támadójátékkal indítottunk, amit még az sem indított be, hogy Bonifert Bendegúz hatalmas zsákolással szerezte meg az első kosarunkat. Boros Márkot és Kevin Swansont kifejezetten jól őriztük (az amerikain Tarján Izsák dolgozott nagyot), ám távoli dobásokat engedtünk ellenfelünknek, amit az ki is használt. Kilencpontos hátrányból még az első negyedben felálltunk, előbb Nagy Simon, majd Tyreke Locure pontjaival – utóbbi kettő plusz egyes akciójával egyenlítünk, Nagy hármasával pedig már vezettünk.

A második játékrészben gyorsan el is léptünk. Tarján kiváló passzából Nagy dobott kettest, majd egy újabbat. Hátul viszont alig több mint két perc alatt összegyűjtöttünk öt személyi hibát, ami megnehezítette a védekezésünket. Boljos Mateja két hármasával még megnyugtató előnyben voltunk, ám Swansonról elveszítettük a fókuszt, az ő vezetésével zárkózásba kezdtek a vendégek. Jól szálltak be a cseréink, Glatz Soma bedobott egy hármast, míg Hibján Máté szoros emberfogással tett hozzá sokat a csapat teljesítményéhez, ám ezek a húzások csak rövid időre „állították el a vérzést”, a Kaszások ugyanis ellenállhatatlanul dobott kintről (Madár és Varsányi kiemelkedett), amivel visszajöttek egy pontra (42–41).

Fordulás után – ha nem is egyhuzamban – öt sikeres triplát dobtak a csapatok, ebből hármat mi, kettőt az ellenfél szerzett. Sajnos ismét megálltunk, amikor már úgy tűnt, mi irányítjuk a meccset. A játékrész vége felé fordítottak a vendégek, amire Locure válaszolt nagyon nehéz ziccerrel és egy hármassal, míg a vendégeknél Swanson kis túlzással egyedül csinált mindent.

Egálról kezdődött a negyedik negyed, Tarján azonnal bedobott egy hármast, ám folytatódott a hullámvasútozás. Elszállt a lendületünk, az utolsó egy percnek egypontos hátrányban futottunk neki, ráadásul időkérés után gyors ziccert kaptunk. Nagy talpra ugrasztott mindenkit az egyenlítő hármasával, az utolsó akciót kivédekeztük, így jöhetett a hosszabbítás (85–85). Félő volt, hogy a kiélezett helyzet a jópár harminc év feletti, rutinos kosarast felvonultató vendégeknek kedvez, de küzdöttünk becsülettel.

Locure hármasával újra mi vezettünk, ám nem élhettük meg az örömteli pillanatot, mert az akció közben Hibján megsérült. Folytatódott az adok-kapok, Bonifert hármasára érkezett is egy távoli, a ráadás utolsó percében pedig Nagy két büntetőjére volt a válasz két Kaszások-büntető. Itt mi vezettük az utolsó támadást, de nem jutottunk jó dobóhelyzetig.

Bonifert zsákolásával indítottuk a második hosszabbítást, ellépni azonban megint nem sikerült, sőt, ezt a játékrészt már az óbudaiak irányították. Az utolsó pillanatokban egy tiszta hárompontosig még eljutottunk, ám az nem vált győztes dobássá, két ponttal alulmaradtunk.

NB I/B, PIROS-CSOPORT, 11. FORDULÓ
Hübner Nyíregyháza BS – Óbudai Kaszások 100–102 (19–15, 23–26, 22–23, 21–21, 10–10, 5–7) – hosszabbítás után
Continental Aréna, v.: Rácz, Földi, Fenyvesi.
Nyíregyháza: Boljos 11/9, Locure 34/15, Nagy 20/6, Bonifert 14/6, Tarján 11/3. Csere: Glatz 5/3, Komma 4, Hibján 1, Végső. Vezetőedző: Merim Mehmedovic.
Óbuda: Boros 9/3, Varsányi 12/12, Madár 22/18, Balázsi, Swanson 44/3. Csere: Szántó 2, Lakosa 13/6, Szabó. Vezetőedző: Gedei Tibor.