Bonifert Bendegúz életében nagy változást hozott 2024, hiszen a pályán és azon kívül is új szerepben találta magát. A két terület közül a csapatban betöltött szerepéről és teljesítményéről már sokat írtunk, karácsony közeledtével viszont arra voltunk kíváncsiak, hogyan éli meg, hogy már egy kisfiú édesapjaként is a legjobbját kell nyújtania nap mint nap.

– Idén nyáron néhány héten belül lettél a csapat legidősebb játékosa, csapatkapitány és – a legfontosabb – édesapa. Könnyebb a csapatban betöltött szerepeddel megbirkózni úgy, hogy mellette a magánéletedben is nagyobb felelősség hárul rád?

– Könnyebbnek nem mondanám, de valóban minden téren felelőségteljesebbé váltam. Az elmúlt hónapokban minden szempontból új kihívásokkal találtam szemben magamat. Sikerült jól összeegyeztetni a magánéletet a kosárlabdával, ahogy a magánéletben fel kellett nőnöm a feladathoz, ugyanúgy sikerült a pályán is a csapatkapitányi szerepet betölteni.

– A mentális és fizikai fáradtságot hogyan teszed félre a pályán?

– Meglepő módon, eddig egészen jól sikerül a pihenés, mert – lekopogom – a kisfiam általában átalszik teljes éjszakákat. Persze nem alszom nyolc-tíz órákat. Otthon kompromisszumokat kell kötni, a feleségem abszolút partner ebben. Ha éjszaka fel kell kelni, akkor Fanni megteszi, hagy engem pihenni. Úgy érzem, ügyesen megoldunk mindent. Mondják, akkor kell aludni gyerek mellett, amikor ő is alszik, ennek megfelelően én is próbálom kihasználni, ha vannak kisebb szundik napközben. Egyébként a csarnokban sokat segítenek a szakemberek és a rehabilitációs eszközök abban, hogy fizikailag mindig topon legyek, bármi fáj, nem vagyok „magamra hagyva”, felgyorsítjuk a rehabilitációs folyamatot.

– Egy mondatban meg tudod fogalmazni, mi a legszebb az apaságban?

– Sokan azt hiszik, hogy sport mellett mennyire nehéz lehet nekem. Erre annyit mondanék, hogy amikor látom, hogy a kisfiam kelés után a kiságyból teli szájjal vigyorog rám, akkor egy csettintésre elmúlik minden fáradtságom. Ha hazaérek egy-egy fárasztó edzés vagy meccs után, azonnal ki tudok kapcsolni, minden fáradtságot és stresszt elengedek.

– Nemcsak a te életedben, a feleségedében is fontos szerepet tölt be a kosárlabda. Kendét is terelgetitek a sportág felé?

– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szereztem be egy kosárlabdát már a születése előtt, illetve vannak kis plüss- és műanyagjátékok is otthon, amik szintén labdák, de abszolút nem erőltetünk semmit, még kicsi is ehhez. Az viszont biztos, a genetika mindkét oldalról adott, hogy akármi lehessen belőle.

– Izgatottak vagytok, hogy közeledik az első karácsonyotok hármasban?

– Nagyon várjuk, már napok óta áll a karácsonyfa, készülődünk. Kende még nem sokat fog ebből az egészből érzékelni, azon kívül, hogy tetszik neki a világító karácsonyfa, de mi élvezni fogjuk. A karácsony előtti napokat hármasban töltjük, majd huszonharmadikán megkezdjük a „turnét”. Az összes nagyszülő izgatott már, hogy újra találkozzon a kicsivel. Több rokonunk nyáron látta őt legutóbb, amikor még nagyjából csak evett és aludt – most mindenki számára nagy újdonság lesz, hogy milyen produkciókra képes már!