Múlt héten befejeztünk egy fordulatos, érzelmekkel teli és hosszú szezont. Az előző idényhez képest néhány poszton cserélődtek kulcsemberek, az NB I/B Piros-csoport harmadik legfiatalabb gárdája volt a miénk, így szereztünk ezüstérmet a Hepp Kupában, mellette a hetedik pozícióban fejeztük be a bajnokságot.

Vezetőedzőnkkel, Merim Mehmedoviccsal értékeltük a mögöttünk hagyott szezont.

– Az idény előtt mire számítottál ettől a rendkívül fiatal összeállítású csapattól és hogyan valósultak meg az elképzelések?

– Ha fiatalokkal dolgozol, nem tudod, hogy meddig fejlődnek és mikor fogsz nyerni. Ebből kifolyólag voltak bravúrgyőzelmeink és voltak olyan meccsek, amiket rutintalanság miatt elveszítettünk. Fontos, hogy nem kellett izgulnunk az alsóház miatt, sőt, sikeresnek mondhatjuk a szezonunkat. Szép kosárlabdát játszottunk, tiszteltek minket az ellenfelek és a jövőt szem előtt tartva építettük a csapatunkat. A B csoportban ez számít, arra kell használni ezt a ligát, hogy játékosokat fejlessz. Tavaly érkezett Boljos Mateja és Komma László, akikkel kapcsolatban nem lehettünk biztosak, hogy mi jön ki belőlük, de a fejlődésük azt mutatja, hogy jó úton járunk és a jövőre nézve is alapemberek lehetnek. Mi párhuzamosan három fiatal edzőt és egy kondiedzőt nevelünk, akiknek jövőjük van ennél a csapatnál. A pályán és a háttérben is épül a klub. Pozitív a környezet, mindenkinek olyan érzése van, hogy jó úton járunk.

– Mekkora kihívást jelentett a szakmai stábnak és a játékosoknak, hogy az egyre inkább összeálló és sikeresnek tűnő játékrendszeren változtatni kellett szezon közben?

– A mai kosárlabdában olyan játékosokra van szükség, akik mobilisak, sok poszton bevethetőek, ezért is volt nagyon fájó Bonifert Bendegúz sérülése, mert tőle sok függött a játék szisztémánkban. Így Tarján Izsák kapott több lehetőséget négyes pozícióban, ami nagyon hasznos volt a csapat és a játékos számára is. Izsák élvezte ezt a szerepet, ő pont ezt képzeli el magának. Ezzel a változtatással nem voltunk olyan gyorsak, mint előtte, de stabilak maradtunk. A rájátszásban viszont pont olyan csapatot kaptunk, amelyik ellen nagyon kellett volna Bonifert, majd amikor ő visszatért, Tarján sérült meg. Az utolsó két meccsünkre kompletten álltunk ki és győzelmekkel zártuk a szezont. Történt, ami történt, más csapatokat is sújtott sérülés, szerintem szépen megoldottuk ezeket a nehézségeket.

– Az idény csúcspontja a Hepp Kupa négyes döntője és az ott megszerzett ezüstérem volt. Mennyit jelentett a csapatnak, a klubnak, hogy éremmel gazdagodtunk?

– Amikor annak idején megnyertem a csapatommal ezt a sorozatot, akkor sem terveztem el előre, hiszen a kupa kiszámíthatatlan. Láthattuk idén is, hogy voltak olyan csapatok, amelyek erősek, de nem jutottak el a négyes döntőig. Általában a második győzelem után jön meg az étvágy, akkor már felvetődik az emberben, „miért ne érhetnénk el egy jó eredményt”. A legjobb formánkban akkor voltunk, amikor kiharcoltuk a négy közé jutást. A kupadöntőn ország-világ előtt megmutathattuk magunkat, az első meccsen jól játszottunk, aztán a döntőben is beleadtunk mindent, ami ezüstéremre volt jó. Arra kell törekednünk, hogy általánosan, mindig ott legyünk a legjobb csapatok között, legyen az kupadöntő, bajnoki döntő, vagy U20-as döntő. Nem tartom jónak, ha egyszer nyersz egy bajnokságot, majd húsz évig nem vagy sehol. Az ezüstéremnek is köszönhetően pozitívnak lehet tekinteni az idényt.

– Két szezon közötti időszak is kiváló lehetőség a játékosok fejlesztésére. A szünetben milyen munka vár a fiúkra?

– Még nem álltunk le az edzésekkel, két héten át egyéni edzéseket tartunk az U19-es játékosokkal kiegészülve. A srácok azokat a labdás, labda nélküli és kondicionáló gyakorlatokat végezhetik a szünetben, amiket most elvégeznek, közben természetesen kommunikálunk velük, majd augusztusban kezdjük a csapatedzéseket. Mindenki tudja, hogy miben kell fejlődnie. Külön örülök annak is, hogy négy-öt nyíregyházi játékos továbbra is a felnőtt keret tagja lesz, ők várhatóan még tovább fejlődnek és több lehetőséget kaphatnak.