Clarence Bryce Jr., ismertebb nevén C. J. Bryce rendkívül motiváltan és nagy lendülettel kezdte meg első profi idényét, amit csapatunknál, a Hübner Nyíregyháza BS-nél tölt. A 24 éves amerikai hátvéd már a felkészülési mérkőzéseken is jó játékkal hívta fel magára a figyelmet, az első két tétmérkőzésen pedig még annál is jobban teljesített: a DEAC vendégeként 20, a Kecskemét ellen 25 pontot szerzett. Ismerjétek meg jobban C. J. Bryce-t!

– Indítsuk beszélgetésünket a kezdetekkel! Hogyan váltál kosárlabdázóvá?
– A szüleim már egészen korán megszerettették velem a sportokat. Ötévesen kezdtem el kosárlabdázni, de amerikai fociztam és baseballoztam is, viszont mindig a kosarat volt a legizgalmasabb és legszórakoztatóbb játszani. Képes voltam órákig kint lenni és dobálni. Ahogy idősödtem, úgy érdekelt egyre komolyabban a sportág, tíz éves koromra még többet edzettem és a munkának meglett az eredménye, mert egyre ügyesebbé váltam. A középiskolában is jól ment a játék, de a csapatunk nagyon gyenge volt. Az egyik barátommal aztán iskolát váltottunk, ami nagyon fontos volt a későbbi karrierem szempontjából.

– A középiskola után is szárnyaltál, remek szezonjaid voltak az egyetemi bajnokságban, az NCAA-ben. Milyen volt számodra ez az időszak?
– A tanulmányaimat a UNC-Wilmingtonon kezdtem meg, első két idényemben ott voltunk a végelszámolásnál, azaz a March Madness idején is versenyben maradtunk. Előbb a Mike Krzyzewski által irányított Duke ellen estünk ki, a következő évben pedig a Virginia állított meg minket. Ez után az edzőm a North Carolina State trénere lett, s engem is hívott magával. Én örömmel mentem, így viszont kénytelen voltam egy évet kihagyni, csak az azt követő kettőben játszhattam. Kisebb iskolából átkerülve nagy élmény volt folyamatosan telt házas meccseken pályára lépni, ráadásul olyan játékosok ellen, akik közül többen az NBA-ben kötöttek ki. Az emberek megőrülnek a kosárlabdáért az olyan tradicionális iskolákban mint az előbb említett Duke, vagy a Virginia. Ahhoz is hozzá kellett szoknom, hogy sokkal többen megismernek engem. Az utolsó évünk aztán sajnos rövidebb lett a koronavírus miatt. Nagyon jó lett volna rendesen befejezni a szezont, így viszont győzelemmel zártam az egyetemi pályafutásomat, amit nem sokan mondhatnak el.

– Ez az első profi idényed, pedig 2020-ban diplomáztál. Mi történt az elmúlt egy évben?
– Vártam egy G-ligás lehetőségre, de a Covid miatt a szokásos hatvan helyett csak harmincan kerültek be. Utána már késő volt Európába igazolni, ezért tovább kellett várakoznom. Addig is otthon, Charlotte-ban játszottam helyi ligákban, rengeteget edzettem, így formában maradtam, mellette pedig volt civil munkám is. Nagyon izgatott voltam, amikor megkaptam a Blue Sharks ajánlatát, és hogy megkezdhetem a karrieremet.

– Mik az eddigi magyarországi tapasztalataid?
– Hallottam, hogy nagyon szép az ország, amit bizonyos mértékben már megtapasztaltam, hiszen Nyíregyháza is nagyon tetszik. Sok minden más, mint Amerikában, de ez nem ért váratlanul, mert az NC State-tel tíz napot töltöttünk Olaszországban, ott már megtapasztalhattam egy másfajta kultúrát. Tetszik, hogy Magyarországon sokkal természetesebbek az ételek, például a csapatépítőnkön finomakat ettem és megkóstoltam már az eperlevest is, ami nagyon különleges. A nyelv nehéz, de minden nap tanulok valami újat. Ki tudja, talán a szezon végére már folyékonyan tudok majd magyarul. Ez persze csak vicc volt, de azért ragad rám valami! Ami a bajnokságot illeti, hallottam, hogy ez egy kiváló hely elkezdeni a karrieremet. Az első két mérkőzésünkön láthattam is, hogy erős a liga, tele nagyon jó játékosokkal.

– Van valamilyen különleges hobbid?
– Szeretek rengeteget edzeni, egyébként pedig a városban sétálgatni, megismerni és megtapasztalni a körülöttem lévő dolgokat. Tudom, hogy van itt egy nagyon szuper állatkert, amit mindenképp szeretnék majd megismerni. Sokat nézek sportot, mert érdekes látni a különböző sportágak mozgáskultúráját, illetve azt, hogy ugyanazt a mozgást hogyan használják az emberek különböző sportágakban. Emellett nagyon érdekel a divat. Az egyetemen elindítottam egy ruházati brandet, de abbamaradt a projekt, mert sok munkát és időt igényel, én viszont most a kosárlabdára koncentrálok. A jövőben szeretnék majd ebbe újra belevágni.

– Beszélj egy kicsit a játékodról, kérlek! Én úgy látom, hogy az erősségeid a magabiztosság, a középtávoli dobás, és a hatékonyság, ahogy végrehajtod ezeket a dobásokat.
– Igen, jól látod, valóban szeretem a középtávoli dobásokat, viszont nem akarom, hogy csak erről ismerjenek az emberek. Kifejezetten szeretek például védekezni. Azt gondolom, hogy büszkeség az, ha megakadályozod az emberedet a pontszerzésben. Persze ez is egy olyan terület, amiben még folyamatosan fejlődnöm kell, de nagyon motivál, hogy hátul is minél jobban teljesítsek. Szeretek továbbá passzolni is, jó érzés, ha a csapattársam az én átadásomból szerez kosarat.

– Mi a célod ebben az idényben?
– Nagyon szeretek nyerni, ez a legfontosabb, emellett nem számítanak az egyéni statisztikák. Újoncok vagyunk az első osztályban, ezért is nagyon fontos lenne, hogy minél több meccset megnyerjünk. Az első hazai mérkőzésünkön nagyon jó volt a közönség, örültem neki, hogy sokan kijöttek és buzdítottak minket. A szurkolók is megérdemelnék a győzelmet. Megvan a tehetségünk, csupán össze kell állnia mindennek, mert nekünk egyelőre kevesebb a tapasztalatunk. Nulla kettővel indítottuk a szezont, de azon vagyunk, hogy szombaton megszerezzük az első sikerünket és meginduljunk felfelé.