Mint ismert, csapatunk a válogatott szünetben változtatott a játékoskeretén, a 33 éves Al’Lonzo Coleman csatlakozott a kerethez. A 203 centis amerikai játékos megfordult korábban Argentínában, Kanadában, a Dominikai Köztársaságban, Finnországban, Franciaországban, Izlandon, Izraelben és Mexikóban és legutóbb Törökország. A rutinos magasember védekezésével és lepattanózásával pluszt adhat a csapatnak, valamint a tapasztalatával is igyekszik segíteni új társainak.

– Hogy érzed magad Nyíregyházán, milyen volt az első, itt töltött heted?
– Élvezem az itt létet. Remek srácok alkotják a csapatot, sok a tehetségünk, a csarnok kiváló, a kaja is bejött, szóval minden rendben van. A legtöbb időt a csarnokban töltöm, a kosárlabdára fókuszálok, és próbálok minél jobb kapcsolatba kerülni a társakkal. Egyelőre a központon kívül nem sokat láttam a városból, de később mindenképpen jobban felfedezem.

– Hogy látod, miben lehetsz nagy segítségére a csapatnak?
– Ez a tizedik évem profiként, sok országban játszottam már, különböző szinteken, szóval tapasztalt vagyok, ami segíthet abban, hogy egyfajta vezérszerepet betöltsek. Szerintem fontos, hogy a pályán sokat kommunikáljunk, ismerjük egymás gondolatait, megosszuk a labdát. Intenzitást akarok vinni a védekezésbe. Nagyon sok tehetségünk van támadásban, a játék ezen részével nincs is probléma. Vannak viszont olyan meccsek, amikor nem úgy megy a dobás a csapatnak, ahogy szeretnénk, de a védekezésnek mindig rendben kell lennie. Tudom, hogy volt ezzel probléma korábban, úgyhogy a védekezésben, a lepattanózásban, és a „vezető szerepben” szeretnék pluszt adni az együttesnek.

– A tapasztalatod megvan, viszont nem lehet könnyű a szezon közben beugrani egy új csapat életébe és azonnal meghatározó alakká válni.
– A kosárlabda egyszerű, csak magadat kell adni. Nem is érzem magam új játékosnak, mert nem úgy tekintek magamra. Egyre jobban megismerem a srácokat, erre is nagyon jó volt ez a szünet. Szeretném átadni a tapasztalatomat a fiatalabbaknak. Nekem nem volt mentorom korábban, aki megtanítson arra, hogyan legyek profi, hogyan hozzam ki a legtöbbet a játékomból. Én megpróbálok ebben is segíteni a pályán és azon kívül is.

– Mint említetted, rengeteg országban játszottál már. Hol érezted magad a legjobban?
– Így megy ez a profi kosárlabdában. Én alacsonyabb szinten kezdtem a pályafutásom és folyamatosan úgy építettem a karrieremet, hogy erősebb ligákba kerülhessek. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy körbeutazhattam a világot, különböző kultúrákat ismerhettem meg. Izraelben nagyon otthonosan éreztem magam. Sokan beszélnek angolul, több szempontból is hasonlít az ország Amerikára, valamint nagyon jó a klímája, van strandja. Szép volt Izland, Franciaország, a Dominikai Köztársaság, és Magyarország is tetszik. Összességében hálás lehetek azért, hogy mindig szép helyeken kosaraztam.

– Melyik volt az a bajnokság, ahol a legtöbbet fejlődtél?
– Talán a francia ProB volt a legerősebb bajnokság. Két amerikai és két nem amerikai külföldi játékos szerepelhetett a csapatban, de a hazaiak is rendkívül atletikusak voltak, magas szinten játszottak. Azt nem emelném ki, hogy hol fejlődtem a legtöbbet. Szerintem mindegyik szezon után jobb játékossá váltam a játék valamelyik aspektusában. Játszottam fiatalabbakkal, különböző szerepben, különböző szisztémában, különböző szabályok mellett. Mindegyik hasznos volt valamiért.

– A légiós életnek viszont megvan a nehézsége is: távol lenni a családtól.
– Ez igaz. Van egy gyönyörű kislányom, aki a következő hónapban lesz hatéves. Mindig az a legnehezebb része, hogy otthon kell őt hagyni, de férfiként így próbálom segíteni a családomat, szép jövőt biztosítani a lányomnak, igyekszem megteremteni azokat a feltételeket, amiket én nem kaphattam meg gyerekként. Ő az én „kicsi énem”: szeret szórakozni, nagyon energikus. Minden nap beszélünk, amennyit csak tudunk. Itt jól jön ki az időeltérés, mert befejezzük az edzést egy óra körül, ő akkor megy iskolába, aztán a suli után még tudunk beszélni, mielőtt én lefeküdnék aludni.

– Végezetül térjünk vissza a kosárlabdához! Mi a célod a szezon hátralévő részére?
– A fő célunk, hogy nyerjünk! Bent akarunk maradni az első osztályban, de azért még az is a fejemben van, hogy jó lenne rájátszásba jutni. Három meccsünk van az alapszakaszból, nem lesz egyszerű egyik sem, de mindent meg kell tennünk a győzelmekért. Ha bekerülünk az első tízbe, akkor még bármi történhet. Fejezzük be a szezont a lehető legjobban!