Idén november 28-án tartják az Amerikai Egyesült Államokban az amerikaiak egyik legfontosabb ünnepét, a hálaadást.

A Wikipedia szerint a mai Egyesült Államok területén az első hálaadást 1621-ben ünnepelték a Mayflower fedélzetén érkező menekült telepesek, akiknek mintegy fele a hideg, az éhezés és az idegen, mostoha környezet áldozata lett az első télen. A telepeseket a wampanoag indián törzs segítette ezekben a nehéz időkben, megtanítva nekik többek közt a helyi halászatot és vadászatot, a kukoricatermesztést, a juharszirup kinyerésének titkát. A történet szerint az őszi bőséges termés után az életben maradt 51 telepes vezetője, William Bradford nagy ünnepséget rendezett, ahová az indiánokat is meghívták.

Országos szinten hivatalosan George Washington hirdetett először hálaadási nemzeti ünnepnapot, 1789-ben. Rendszeres ünneppé Abraham Lincoln 1863-as proklamációja után vált, eleinte november utolsó csütörtökén, később Franklin Roosevelt elnöksége alatt november negyedik csütörtökére pontosítva a napját.

Magyarországról nézve ez az ünnep nagyon hasonlít a karácsonyhoz, amikor a legtöbben a munkát, valamint a mindennapi stresszt félretéve a családra szentelik az időt és a hagyományos nagy vacsora sem maradhat el, aminek szimbóluma a sült pulyka.

Amerikai légiósunkat, Tyreke Locure-t kérdeztük az ünnepről.

– Természetesen otthon az én családom is ünnepli a Hálaadást, habár számomra ez már kevésbé számít ünnepnek, mivel az elmúlt négy évben az egyetem miatt nem lehettem együtt a családdal – fogalmazott Tyreke. – Sok szempontból valóban hasonlít a karácsonyra, együtt van mindenki és finomakat eszünk. Hasonló ételeket fogyasztunk a két ünnepen. Nem tudnék megnevezni egy kedvencet, gyakorlatilag mindent megeszek, de az biztos, hogy a desszerteket különösen szeretem. A legfontosabb ilyenkor mégis az, hogy összejön a család egy fedél alá és beszélgetünk, nosztalgiázunk. Én személy szerint hálás vagyok istenért, a családomért és az életért, továbbá azért, hogy a saját sorsomat irányíthatom.

Noha itthon nem ünnepeljük a hálaadást, ez nekünk is jó alkalmat ad arra, hogy átgondoljuk, miért vagy kiért vagyunk hálásak!