Több helyen volt már róla szó, hogy csapatunk a mögöttünk hagyott idényben remek légiósokat foglalkoztatott. Külföldi játékosaink kétségkívül húzóemberei voltak az együttesnek, sőt, néhányan az egész mezőnyből kiemelkedtek. Közéjük tartozik C. J. Bryce is, aki személyében kiváló kosárlabdázót és rendkívül szimpatikus embert ismerhettünk meg.

A 196 centis amerikai dobóhátvédünk a szezon befejeztével elismerően beszélt a magyar első osztály színvonaláról.

– A szezon előtt sokan az utolsó helyre vártak minket, ezek után megvertünk jóval magasabbra rangsorolt csapatokat és a 11. helyen végeztünk – fogalmazott C. J. – Az egész idényre jellemző volt, hogy bárki megverhetett bárkit. Az utolsó meccsemen az utolsó helyezett otthonában léptünk pályára. Nagyon kemény csatában csikartuk ki a győzelmet, azt hiszem ez is mutatja, hogy mennyire kiegyensúlyozott a liga.

A 26 éves játékosnak ez volt az első profi szezonja. Egész idényben csak a győzelem járt a fejében, ezért van benne pici hiányérzet, amiért korán befejeztük a bajnokságot, ám végső soron elégedett azzal, hogy elértük a fő célunkat.

– Az NCAA-ben kétszer jutottam rájátszásba, ott már láttam, hogy egy csapatnak milyen hosszú ideig topon kell teljesítenie mentálisan azért, hogy komoly eredményt érjen el. Azok az együttesek tudnak eljutni bajnoki címig, amelyek képesek tovább fenntartani a koncentrációjukat. Úgy érkeztem ide, hogy nagyon szeretném elérni a rájátszást, mert éreztem, hogy képes vagyok mentálisan előrelépni ezen téren. Habár végül a kiesés elkerüléséért küzdöttünk, nagyon kevés hiányzott, hogy elérjük a playoffot. Egyébként a tét és az intenzitás miatt az alsóházi mérkőzések is nagyon hasonlítottak a rájátszásra, élveztem ezeket a meccseket.

C. J. az alapszakaszban is kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott átlagban szerzett 20.08 ponttal a bajnokság harmadik, 25.56 VAL-lal a második legjobbja volt. A szezon legfontosabb meccsein, azaz a középszakaszban szintet lépett. Itt már csak azon a négy meccsen lépett pályára, aminek még volt tétje, így is kiemelkedő a 23.5 pontos, 31.75 VAL-os és 9.5 lepattanós átlag – mindhárom kategóriában az alsóházi középszakasz legjobbja volt.

– Az egyetemen erős konferenciában játszottam, de a profi kosárlabda egészen más szint – fejtette ki, amikor a fejlődéséről kérdeztük. – Itt olyan játékosokkal találkozol, akik tapasztaltabbak, hosszú ideje ezen a szinten játszanak, okosak, értik a játékot. Ehhez hozzá kellett szokni nekem is. Talán a magabiztosságban fejlődtem a legtöbbet. Extra órákat edzettem, el kellett hinnem, hogy meg tudom csinálni ezt vagy azt, igyekeztem a pálya mindkét oldalán segíteni a csapatot. Hétről hétre magabiztosabb lettem, és az utolsó meccsen éreztem magamat a legmagabiztosabbnak. Örülök, hogy így alakult, mert ebben az időszakban volt a legnagyobb nyomás rajtunk.

– Ami a lepattanózást illeti, az elején nem nagyon tudtam, hogyan jussak hozzá, mert nagyobb és tapasztaltabb játékosok ellen játszottam. Idővel ehhez is hozzászoktam. Próbáltam okosabb lenni, ráérezni, hogy milyen szögben pattanhat a labda. A lepattanó alulértékelt része a játéknak, pedig ezek extra labdabirtoklást jelentenek, akármelyik oldalon is szeded azt le. Ennek a középszakaszban még nagyobb jelentősége volt, ezért is igyekeztem mindent megtenni.

A kedvenc mérkőzései közé tartozik a középszakaszban aratott zalaegerszegi siker (82–87), az Alba elleni hazai diadal (105–79) és a szolnoki bravúrgyőzelem (85–86).

– Talán a kívülállók nem látták, hogy milyen potenciál van bennünk, de a szezon során nagy győzelmeket arattunk, sokat dolgoztunk. Tudtuk magunkról, hogy jó csapat vagyunk, jobb annál, mint ahol végeztünk, annál meg pláne, hogy kiessünk. A ZTE elleni nagy győzelem volt, amivel magunknak is bizonyítottunk. Ezen kívül emlékezetes volt az Alba elleni siker, de különlegesebb a szolnoki győzelem. Azon a meccsen megmutattuk, mire vagyunk képesek. Szinte végig hátrányban voltunk, de kitartottunk. A téli válogatott szünetben játszottunk velük edzőmeccset, ott egy utolsó másodperces hármassal kikaptunk. A bajnokin ugyanez történhetett volna meg, ugyanazt a játékot eljátszották, de mi megbeszéltük előtte, hogy nagyon figyeljünk erre és sikerült is levédekeznünk. Nagyon boldogok voltunk, azért is, mert korábban több meccset egy-két ponttal veszítettünk el.

C. J. elmondta, rendkívül jó közösséget alkottak a társakkal, az első naptól kezdve mindenki barátságos volt, a hazaiak befogadták a külföldi játékosokat. Jó egységet alkottak a pályán és azon kívül is. Külön kiemelte, hogy a fiatalok vevők voltak a kritikára, meghallgatták a jó tanácsot.

Amerikai játékosunk végezetül a szurkolóknak is üzent.

– Köszönöm, hogy támogattátok a csapatot és hittetek bennünk! Remélem, hogy a csapat a jövőben stabil tagja lesz az első osztálynak, nagy hatással lesz a városra és nagyon sokan kijárnak majd a mérkőzésekre!