Múlt szombaton a Falco elleni hazai mérkőzéssel befejeztük az alapszakaszt. Huszonhat mérkőzés után 9–17-es mérleggel a 12. helyen állunk, ami azt jelenti, hogy a Magyar Kupa-döntő után az alsóházi középszakaszban folytatjuk szereplésünket. A tét ott már az lesz, hogy bennmaradjunk a bajnokságban – ami az idény előtt is első számú célunk volt.

A középszakaszban a ZTE-vel, a Péccsel és a Pakssal körmérkőzéses rendszerben összesen hat meccset játszunk, ennek végén a négyes első két csapata megszerzi a 11. és a 12. helyet, az utolsó kettő együttes két győzelemig tartó párharcot játszik egymással az élvonalbeli tagság megőrzéséért.

A neheze tehát még hátra van, mindenesetre az alapszakasz után mérleget vonhatunk. A veszélyes helyzet miatt érthetően nem lehetünk teljesen elégedettek, de szégyenkezni sincs okunk, hiszen minden idők egyik legjobb újoncteljesítményét produkáltuk.

Előbb azonban idézzük fel, mi történt csapatunkkal az elmúlt fél évben!

Mint ismert, a nyíregyházi felnőtt kosárlabdázás tavaly szeptemberben 2016 után tért vissza az első osztályba. A nyitómeccset Debrecenben veszítettük el, majd hazai pályán javíthattunk volna, ám egy utolsó másodperces kosárral alulmaradtunk a Kecskeméttel szemben. További négy vereség következett, ami annak is betudható volt, hogy szerkezetileg nem a legideálisabb állapotban állhattunk ki a mérkőzésekre.

A döcögős kezdés után október 16-án Sopronban szereztük meg az első sikerünket, amihez a novemberi válogatott szünetig további négy győzelmet gyűjtöttünk be – az ötös sorozat két meccsét is egy ponttal nyertük meg. Az alapszakasz első körét aztán 6–7-es mérleggel zártuk, amivel kiharcoltuk az indulást történetünk első Magyar Kupa-nyolcas döntőjén.

Az alapszakasz második felére a riválisok is alaposan beleerősítettek és a szerencse sem feltétlen állt mellénk, több mérkőzést is nagy csatában buktunk el. Győzelmeink között voltak azonban hatalmas bravúrok: ilyen volt az Alba Fehérvár elleni hazai meccs (105–79), valamint a szolnoki diadal (85–86).

Noha az alsóházban maradtunk, a számok azt mutatják, hogy jó alapszakaszt zártunk.

A mostanival együtt idáig 90 első osztályú férfi kosárlabda-bajnokságot rendeztek hazánkban. A lebonyolítási szabályok és a bajnokságban indulók száma sűrűn változott. Ez a 39. olyan kiírás, amelyben 14 csapat vesz részt, s a tabella végét böngészve a mostani a legkiegyenlítettebb. Mint ismert, a Paks jelenleg 7 győzelemmel utolsó. Sereghajtóként ennél több győzelme csak a Szombathelyi Haladásnak volt az 1962–1963-as idényben (10–29), ám akkor három kört játszottak a csapatok. A mostani lebonyolítás szerint játszott bajnokságok mindegyikében volt tehát legalább egy olyan gárda, amely jelentősen leszakadt a középmezőnytől.

A mindenkori újonc teljesítményét a közelmúlt bajnokságait figyelembe véve vizsgáltuk meg. 2003-tól kezdve csupán három olyan kiírás volt, amiben 14-nél kevesebb csapat indult. A 2003–2004-es szezonban épp a Marso-Isobau NYKK volt az újonc, s 11–15-ös mutatóval a rájátszást érő 8. helyen végzett. Két évvel később a Soproni sÖrdögök még ezt is felülmúlta a győzelmek számát tekintve, a 13–13-as mérleg 9. helyet ért. A következő években gyengébben teljesítettek az újoncok, majd a 2010–2011-esben a Szedeák a mi mostani eredményünkhöz hasonlóan 9–17-tel zárt a 12. pozícióban. A 2013–2014-es Kecskemét teljesítménye (15–7, 3. hely) csalóka. Abban az időszakban új szervezet vette át a kosárlabdaklub működtetését, ezzel együtt a törvényi szabályozás csak arra adott lehetőséget, hogy a csapat a másodosztályban induljon. A keret szinte teljesen egyben maradt, így a B csoportból kiemelkedve és visszajutva az élvonalban is kész csapatként szerepelhettek.

Az Oroszlány 2019–2020-as idényéről kell még megemlékeznünk, hiszen az OSE újoncként 10–11-gyel állt, amikor a koronavírus miatt félbeszakadt a szezon.

Nem gyakori tehát, hogy újoncgárda ne lógjon ki a bajnokságból, mindez azonban csak úgy ér majd valamit, ha sikerrel vesszük az alsóházi középszakaszt!

Amint elkészül folytatás menetrendje, a mérkőzések időpontjait közzétesszük a közösségi oldalainkon.

Fotó: Bálizs Zsuzsanna